2010-03-19 13:00 péntek

Végre, végre tavasz! Kimondhatatlanul élvezzük a napsütést, a meleg szellőt, a sok gyereket a játszótéren. Talán a betegségek időszakának is egy időre vége, a gyerekek már vagy két hete nem tudnak kikeveredni a takonykórból. Mondjuk szerencsére csak ennyi, semmi láz vagy köhögés. A friss levegő meg határozottan jót tesz nekik.

De ahogy múlik az idő, közeledik a munkába állás időpontja is. Már most sokat gondolok rá, milyen is lesz, hogy fogok megbirkózni a feladataimmal, remélem, azért annyi időre kapok némi felmentést a különféle pedagógusi kötelezettségek alól (gondolok itt osztályfőnökségre, gólyatáborra, kirándulásokra), amíg ilyen kicsi gyerekeim vannak. Felesleges stresszelni, nyugtatom magam, majd minden szépen kialakul. Csak annyira megváltoztak a gyerekek! A játszóterünk mellett van egy általános iskola, dél körül mindig kint őrjöngenek a sulisok, káromkodnak veszettül, handabandáznak, és ez még csak általános. Milyen gyerekanyag megy majd a középiskolába...Úristen.

2010-03-03 14:04 szerda

Megvagyunk, jól vagyunk. Zsófi a dackorszak sűrűjében, lassan már nem lehet boldogulni vele. Minden napra jut legalább két hiszti, mert ugye a királylány nem akar bejönni az utcáról, akkor sem, ha már minimum két órája kint vagyok vele. Nem fogad szót, rongyosra beszélem a szám, ha akarok valamit. Nagyon gáz. Tegnap már ott tartottam, hogy kap egy pohár vizet az arcába, mert képes a legpirinyóbb dolgokon felhúzni magát és üvölteni torkaszakadtából. Aztán mégis meggondoltam magam, inkább azt a módszert alkalmazom, hogy beküldöm a szobájába, ha már nagyon elviselhetetlen. Majd csak kinövi a hisztit, mert ha így megy tovább, akkor bedilizek.

Tomi nagyon aranyos, napról napra fejlődik az oviban, igazán büszke vagyok rá. Szegénykém éjjel rosszat álmodott, azt mondta reggel, hogy arról álmodott, nem megyek érte az oviba. Kis butus, olyan kétségbeesetten sírt. Megbeszéltem vele, hogy olyan soha, semmikor nem lesz, hogy én otthagyjam valahol, ne féljen ilyesmitől. Vasárnap névnap, már nagyon készül rá, hogy ilyen Lego meg olyan Lego, majd meglátjuk. Nem kifejezetten az mi pénztárcánkhoz szabták ezeket az új legókat, majd részenként szépen megvesszük. Meg amúgy is annyi játéka van, legója is, nem akarom én ezt a játékkupacot szaporítani már. Alig férünk tőle. A ruhákat is szanálnom kellene, mert nem férnek a szekrénybe, szépen mennek a vöröskeresztes gyüjtőbe, nem bizniszelek velük. Ott meg talán megvan az esély, hogy az igazán rászorulók jutnak hozzá. Vagy legalábbis remélem.

2010-02-16 13:40 kedd

Kis életjel magunkról: jól vagyunk, a múltkor természetesen végigsöpört a gyerekeken valami köhögős-lázas vírus, bár meggyógyultak, a köhögés, a rekedtség elég kitartó. Tomi ovizik, és nagy örömhír: Zsófit valószínűleg januártól fel tudja venni az ovi, sőt még az is lehet, hogy Tomi vegyescsoportjába kerül. Én nem bánnám, nagyon megszerettem az óvónéniket.

Fogyás nem igazán megy, -22-23 kilónál tartok (már vagy 3 hete), attól függ, mennyire sósat ettem előző nap, mennyi vizet tart a szervezetem magában. Egy dolog aggaszt az egészségemmel kapcsolatban: összevissza vérezgetek. Hogy a drasztikus fogyókúrától vagy mástól, nem tudom, de az biztos, hogy majd 3 éve nem voltam rákszűrésen, és így ez egy kissé aggaszt. Majd kinézek valami magánrendelést, mert nappalra nem tudok időzíteni egy hosszas várakozást, satöbbi...Remélem, semmi komoly.

Egyéb dolgokról beszélhetnék, de mivel nem zárt a blogom, nem teszem, aki ismer, úgyis tudja, milyen problémáink vannak, és sajnos, nagy javulást nem tapasztalok.

2010-02-08 15:20 hétfő

Akit érdekel, katt erre a linkre: http://picasaweb.google.hu/malnaine/Kollazsok#slideshow/5435877594340038258

Remélem, működni fog:-))

2010-02-03 15:02 szerda

Igazából semmi jó, amiről beszámolhatnék. Tomi beteg, Zsófi is úgy néz ki, elkapta. Ma déli alvás előtt hőemelkedése volt, ordított, telehányta a lakást. Hogy a sírástól vagy betegségből, magam se tudom. Mindenesetre kapott egy kúpot, amitől még jobban bedühödött, de mit csinálhattam volna, a szirupot egyszerűen kiköpi. Aztán elaludt, nagy nehezen. A déli altatás valami szörnyűség mostanában, az esti könnyebb, de éjjel milliószor felébred, és megy a kívánságműsor, már nagyon nehezen viselem, hogy hetente egyszer alszom ki magam, amikor nagyszülőknél vannak. Nekik egyébként nem rendezi ezt a műsort. Tomi remélem, hétfőre meggyógyul, mert farsang lesz az oviban, már kikölcsönöztem a nyuszijelmezt is.

Gábor megint dolgozik. Fura egyedül itthon a gyerekekkel, persze pont kikaptam a betegségeket.

Utálom a telet, a mínuszokat, hogy be vagyunk zárva, hogy betegek vagyunk.

2010-02-02 15:30 kedd

Tökmag, így már jobb? Hamarosan jövök írni is, ígérem.

2010-01-25 14:12 hétfő

Minden a hűtővel indult...Régóta vágytam egy nagyobb mélyhűtőre, ezért elhatároztam, hogy a mostani hűtő felett lévő szekrényt levetetem, így nem lesz akadálya a vertikális terjeszkedésnek. Igen ám, de a szekrény mögött koszos, poros volt a fal. Fessük le! De akkor már miért nem az egész konyhát? És ha azt már igen, az előszobát miért nem? És ha azt is, a wc-t is, nem???Szóval, életünkben először ecsetet ragadtunk, nekiálltunk, megvalósítottunk. Jó kis hétvége volt, bár a karomat még mindig nehezen emelem...

2010-01-18 13:40 hétfő

Meg kell mondanom, nagyon meghatott a sok komment. Alapvetően jól vagyunk, Tomi ovizik, Zsófi meg itthon van velünk, élvezi a helyzetet nagyon. Gábor nyugodtabb, sokkal éberebb, segít a gyerekek körül meg a háztartásban is, egész hozzászoktam már, hogy újra itthon van, majd az lesz a furi, ha dolgozni kezd. Én is jobban érzem magam, bár azt még mindig nem látom igazán, hogyan tovább. De nem is gondolkozom rajta, sodornak az események magukkal, a napok meg olyan gyorsan telnek, hogy lassan mehetek dolgozni...

Fogyókúrám kicsit megrekedt, 19 kiló mínusznál állok, miközben én kb. 30-at irányoztam elő magamnak...Dorkám ellátott pár jótanáccsal, itt is köszönöm neki.

Pusszantás!

2010-01-06 13:23 szerda

Hazajött tegnap. Ebben a hónapban táppénzen lesz. Majd meglátjuk, hatnak-e a gyógyszerek, amiket kap.

2009-12-31 14:15 csütörtök

Nahát akkor...Duzzanat elmúlt, egyelőre nem fájlalja, de a fogacska határozottan beljebb került, kb. feleakkora, mint a mellette lévő. Mit mondjak, érdekes a vigyora. Nekem így is szép.

Rosszak, mint az ördögök, estére full lefáradok, állandóan visít valamelyik valamiért, én meg közben ugye vezetném a háztartást is, ha már így egyedül maradtam az ünnepekre. Tomi irigy a játékaira, Zsófihoz nem lehet értelmesen beszélni, ááááá...Nagyon nehéz, alig várom az estét minden áldott nap.

Ma jönnek öcsémék a hosszú hétvégére, legalább valami jó is történik velünk, nővérem is befut majd holnap, azért a családom mellettem áll a bajban.

Nagyon boldog új esztendőt kívánok Nektek! Istenem, de szeretném tudni, mit hoz a mi jövőnk, jó lenne egy házi kristálygömb.

2009-12-29 21:25 kedd

Szegénykémnek rosszul alakult a szülinapja. Délelőtt hatalmasat zúgott a konyhaszékről, úgy, hogy mellette álltam, mégsem tudtam elkapni. Az eredmény hihetetlen: az egyik első fogacska beljebb ment az ínyébe. Akkor még a fele kilátszott a fognak, de aztán később iszonyatosan feldagadt. Úgy képzeljétek el, mintha most jönne a foga, csak egy kis rece látszódik ki...Fogorvosi konzultáció: egyelőre ne zargassuk a fogat, ha nem fáj neki, nem sérült ideg. Ha a duzzanat elmúlik, jobb lesz a helyzet. Addig is 2-3 napig pépeset egyen a gyerek. Ha panaszokat okoz, sajnos foghúzás lesz a vége. Ja, és itt áll előttünk egy ünnep meg egy hétvége. Hova viszem, ha netán szilveszterre bedurran neki? Egy kétévest az ügyeletre???Na, szép kis szülinap, nekem meg már csak ez hiányzott. Ki is voltam/vagyok borulva rendesen...

2009-12-29 13:34 kedd

Boldog születésnapot, kislányom!!!

2009-12-28 07:42 hétfő

Hipp-hopp elröppent a karácsony, és nem is volt olyan vészes. Még vezetésre is vetemedtem, pedig hát én meg az autó, az egy külön történet. Nem tartozom azon nők sorába, akik imádják a vezetést, sőt rettegek tőle...De ha kell, hát kell, majd megszokom ezt is. De azt senki ne gondolja, hogy az első utam pikkpakk ment, jaj, volt ott lefulladástól kezdve minden. Sőt 25-én még egy jó nyári zivatar is, mennydörgéssel, villámmal, és szerencsére csak kis záporral fűszerezve. Meg a parkolóhely megtalálása egy zsúfolt lakótelepen karácsony este, az se semmi voltDe szerencsére vége az ünnepeknek (egy időre), kocsika pihen a helyén, meg én is, pfűűűűűűűűűűű.

Holnap véget ér egy időszak megint. Zsófi KÉTÉVES lesz. Nő, nődögél, meg ami ezzel jár: nem utolsósorban lejár a gyedem. Úgyhogy holnaputántól szabin leszek, visszaszámlálás indul.

2009-12-27 14:33 vasárnap

nagyon szeretem őket

2009-12-27 14:32 vasárnap

jaj, de szép a karácsonyfa...